Tiszta motoros stroke

absztrakt

megvizsgáltuk a gyengeség mintája, a stroke típusa, a topográfia és az etiológia közötti összefüggéseket 255 betegnél, akiknek első stroke-ja izolált hemiparesisben nyilvánult meg. Az egymást követő stroke-betegek 14% – át képviselték. A gyengeség eloszlása a következő volt: arc, felső végtag és alsó végtag (FUL) (50%); arc és felső végtag (Fu) (29%); felső végtag (U) (10%); és felső és alsó végtag (UL) (9%). A betegek huszonkilenc százaléka dysarthria volt, amelynek nincs lokalizáló értéke. A betegek kevesebb mint felének volt mély infarktusa, egyharmadának potenciális embolikus forrása volt a szívből vagy a nagy artériákból. A logisztikai regressziós analízis azt mutatta, hogy az anamnézisben szereplő hypertonia és a gyengeség típusa volt a fő tényező a lézió lokalizációjában: a FUL eloszlású és hypertoniás betegeknél 90% volt a mély infarctus valószínűsége; a FUL eloszlású, de nem hypertoniás betegeknél vagy az UL eloszlású és hypertoniás betegeknél 70% volt a mély infarctus valószínűsége. A tiszta motoros monoparézist szinte soha nem okozta mély infarktus. Javasoljuk, hogy a lacunar etiológiának a tiszta motoros stroke feltételezését csak a teljes érintettségű betegekre kell alkalmazni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.